Voltam...Vagyok...Leszek

A vége A kezdete?!

Vége, megcsináltam, kivalló a minősítésem...

Nem vagyok boldogabb tőle, nem érzem azt hogy ez-az, megcsináltam, 5 lettem, ráadásul mindenből.. miért nem tesz boldoggá, ha ennyit küzdöttem érte???

Nem tudom, azaz... hazudok, mert tudom.. azért mert más tesz boldoggá... egészen más... és innentől, nem hagyom veszni bárhogy is lesz... többé nincsenek B verziók, énekelni,táncolni,játszani fogok, mert ettől érzem magam annak aki vagyok.. és még minősítésre sincs szükségem hozzá, hogy boldognak érezzem magam... csak arra a percre,órára, amíg ott fenn állva, magamat adhatom, végre...tényleg önmagamat, nincs több gátlás, és szemérmesség.. a régi Szasza már a múlté... mostantól megismerhetitek ki is vagyok valójában... amit féltve őrizgettem... nincs menekvés... rátok zúdul :P

Egyébként, annak ellenére, hogy most eléggé félek... de azt hiszem... azt hiszem <3 hmmm ^^

Tovább »

10

10 nap... :() és visszatérek :)

Tovább »

..

Ha nem félnék a tetoválásoktól, és elég merész lennék ezt magamra íratnám, hogy sose felejtsem el, de nem teszem. Marad minden más létező hely, elsőnek a műhelyem falával kezdem majd azt hiszem...

'Ever tried. Ever failed. No matter. Try Again. Fail again. Fail better.'

Tovább »

végérvényesen

ezzel a számmal búcsúzom minden nemű érzéstől amit valaha a szívemben élt, soha többé, jegyzed meg kicsi szív soha többé, nem szabad érezned!!!!!!!!
Tudom meggyilkollak ezzel... de máshogy nem mehet tovább... véget ért számodra az élet...

Tovább »

sosincs késő:)

bárcsa, bárcsak... vehetném célzásnak... de úgysem.
szeretném, de nem tehetem..
félek, mert újból érzek...

Tovább »

pánik

nem leszekkész... képtelen vagyok... nem tudom megtanulni... nincs anyag... nincs szabásminta...nincs semmi...
és közben mégis rajta jár az eszem???

vágjatok képen... tanulnod kell, varrnod kell, kész kell lenned, meg kell tudnod csinálni!!!!!!!!!!!!!!!

Tovább »

kétségek

nézz rám, mélyen a szemembe, s mond hogy nem látod
amit titkolsz, amit titkolok
figyelj, kérlek mond el újból, hogy nem szeretsz
nem tudod, nem tudom

érezned kell, éreznem kell,
menekülj, menekülj...
miért nem ereszted már el?
felemel,
majd ismét eldob,
maradnom kell,
nem lehet..
menj, hagyj már el...

elmúlik majd,
s te ismét,
újra,
itt leszel-

Tovább »

or give it up...

de legalább ez mostmár megy, csakisénnek köszönhetően :P

az élet többi része kevésbbé... de most képtelen vagyok szavakba önteni az érzéseimet.

boldog újévet előre is...

Tovább »

Don't give up!!! :)

Csak mert imádok magamtól idézni manapság:

"Kicsiszív rezdül
Kicsiszív él
Kicsiszív ne félj
Jobb lesz ez még

Kicsiszív elhült
Kicsiszív fél
Kicsiszív szeret
Odabent még"

És a nap zenéje: http://www.youtube.com/watch?v=ri5XocxGyT8&feature=relmfu

Tovább »

te vagy az

széthullott világomba
bombaként robbant léted
félek, nem elég az idő
hogy majd megértsd...

te vagy az, mond hogy, csakis így lehet
mond, hogy én vagyok akiért érdemes..
mond, hogy nincs több, sose volt akadály!
mi leszünk, ugye te is tudod már?

arcvonásai elmémbe vésődtek
némán ábrándozva arra várva
hogy majd egyszer átölel
szemed csillogó varázsa...

te vagy az, mond hogy, csakis így lehet
mond, hogy én vagyok akiért érdemes...
mond, hogy nincs több, sose volt akadály!
mi leszünk, csakis mi!!!

többé, sose félek már!

Tovább »

legyőzetve...

újból és újból képes vagyok rá, megújulok... nem hagyom veszni a céljaim.. felülemelkedek minden gátamon, s legyőzöm önön magam által teremtett rémképeim képtelenségeit, melyek lassacskán magukba zárva fojtogatón, kipréselik az utolsó cseppet is lelkemből.

soha többé nem adom fel, felállok, s tovább megyek, mert mennem kell, tennem kell, tudnom kell, hogy magam vagyok, magamra számíthatok... s nem hagyhatom veszni utolsó korlátomat melybe kapaszkodhatok még, kéz a kézben támaszom leszek, sorsom útját járva, értelmet lelve..

legyőzve önmagam újból, de utoljára!!!

Tovább »

22

Minden évben örömmel töltött el, hogy végre eljön az a nap amikor velem foglalkozik kicsit a világ azon része, akik fontosak számomra. :)

Idén... nem éreztem semmit...

se örömöt, se bánatot... semmit!

A teljes érdektelenség az élettel kapcsolatban egyre jobban átjárja mindennapjaimat, amennyiben nem az aktuális teendőimről kell mesélnem.
A jövőbe tekintés kapcsán... a kép ... üres szemcsés adásmentes mákos-tészta...

Nem értem, miért nem elengedő semmi az égegyadta világon, csak az elérhetetlen folytonos hajszolása, mely érdektelenségben temet el élve...

Tovább »

mikor lesz vége?!

Nemtudom, hogy alapból nem vagyok normális vagy csak a túlzott stressz helyzet váltja ki belőlem az utóbbi idő történéseit, mindenesetre stresszfüggőségemből kiindulva, a válasz igencsak jelentéktelen, lévén állapotom úgyis állandó jellegű...

Ha belegondolok, mennyi mindent kell az elkövetkező pár hétben, hónapban végig vinnem, elfog a hányinger, rosszul lét, szédülök, ingerült leszek, és a tenni akarás minden vágya sec perc alatt átcsap az én képtelen vagyok erre, nem vagyok elég ügyes, okos, jó és sorolhatnám micsoda. Majd ezt követően, amikor is eleget hiszti-fesztiválozom, rájövök igenis megtudom csinálni, neki fekszem a teendőknek gőzerővel, éjt nappallá téve, alvást igencsak mellőzve taposom azt a bizonyos malmot... mígnem annyira kimerülök, hogy mikor felkelni próbálok, hogy esetleg mindemellett még a "munkahelyemet" is meglátogassam, akkor képtelen vagyok rá, és kiharcolva magamnak életem első betegszabadnapját, pihenés helyett is teendőim vészes közeledtén rágódva, azokat próbálom végre hajtani, ahogy csak tudom... mígnem beájulok az ágyba, és újból azon siránkozom, hogy képtelen vagyok... számolgatom a heteket, napokat órákat amik rendelkezésemre állnak, hogy elkészüljek...és egyre csak kétségbeesek...

képes vagyok rá? képes vagyok rá! képtelen vagyok...

pihenni akarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

nem lehet, előbb el kell készülnöm!

Tovább »

Utam...

Többé már nem ejt kétségbe a tudat, hogy hányszor tértem le az útról, mely végső célomhoz vezet, többé nem bánkódok ha eszembe jutnak az elmulasztottnak vélt évek, mert habár lehet akármennyire is rögös az út amely oda vezet, ha folyton el-el kóborolsz, a végső célban mégis csak meglelem önmagam... s talán egy olyan utat választottunk a sorsommal kéz a kézben, mely által úgy érhetem el mindezt, hogy jobb emberré válok közben, s nem kísért meg az önteltség tárházának bármely forrása, nem taszít a mélybe, egy olyan énkép amely álarcom volna...

Tovább »

A végső tisztánlátás emlékére...

Tudod az egyetlen amit nem vártam volna, hogy beigazolódjon az amit legbelül a szívemben éreztem, hogy a látszat bajnoka még mindig te vagy, oly ügyesen kevered a lapokat, oly lazán eldobsz dolgokat, s elhiteted, hogy fontos érdekel törődsz vele(m), -így lennék a barátod ?!...- közben csak arra voltam jó, hogy közelembe férköz, megtud rejtett félelmeimet, titkaimat, amit később felhasználsz ellenem... te, megteszed, anélkül, hogy ártanék bármit is neked.. én rég feladtam mindent, ami számodra amúgy sem jelentett sohasem veszélyt, kérdem én, mégis miért célod, h a tört, mely réges-rég szívembe pihen, újból és újból megforgasd, mígnem az utolsó csepp leheletem is szép lassan elszáll... mennyi időbe telik még, míg úgy tudsz boldog lenni, hogy ahhoz nincs szükséged arra, hogy engem elüldözz?!! Mitől félsz???

szeretnék gyűlölni...gyűlölnék szeretni... de veled ellentétben, én ezt nemtudom megtenni!!!

miattad fogom feladni!!! mert már nem bírom tovább a terhet, mikor szívembe markolsz, minden egyes ki nem mondott szavaddal, pillantásoddal darabokra szaggatod lelkem emberekbe vetett hitének maradék foszlányait... remélem legalább boldoggá tesz!

Tovább »